Azon kívül, a március 19-i nyelvvizsga eredménye végre napvilágot látott, és büszkén merem kimondani, hogy ezentúl Topik 5-ös szintre léptem!!! Habár még mindig messze van az, hogy folyékonyan és jól tudjak koreaiul, de végre elértem a felsőfokot, így a Topik-nyelvvizsgáknak viszlátot is mondok egy időre... a papírom legalábbis meg van. Ettől függetlenül azért bőven van még hova fejlődni, nem hagyom abba a tanulást, rengeteg szempontból kell még fejleszteni magam, hogy legközelebb ez az eredmény is jobb legyen.
(300 pont a maximum, amiből 202-t szereztem. Személy szerint az írásbeli résznek örülök a legjobban, az lett várakozáson felüli.)
Pár hete kirobbant a tavasz a cseresznyefa-virágokkal, egy-két nap alatt egész Dél-Kjongszandó halvány rózsaszínbe borult, és a virágfák alatt fotódzkodó emberek lepték el az utcákat, parkokat, mint valami tömegjelenség. Az árral sodródva én se maradtam le, így jutottam el Jinhae-be (ejtsd:"dzsinhe") , köztudottan az egyik legszebb és leglátogatottabb hely ebben az időszakban. Nyugodt helység, de pezsgett a cseresznyevirág fesztivál hangulatától. Puszantól egy órányira, a tenger mellett fekszik, és e miatt valahogy az egész város hangulata különleges, egy kicsit felelevenedtek a csedzsui érzések, olyan volt, mintha egy külön kis szigetre léptem volna a félszigeten belül. Persze nyilván hozzájárult, hogy ennyire különleges időszakban látogattam el, amikor minden utca mentén virágba borultak a fák.
(Az orosz csoporttársammal, Annával épp cseresznyevirág-ízű italt vettünk :P)
Ugyanolyan cseresznyefák vannak-e itt, mint otthon? Ez jó kérdés, de szerintem nem. Habár a törzsüket nézve elég hasonló, de a virág kicsit másabb és elvileg gyümölcsöt nem terem. De azért vannak ugyanolyan változatok is, mint otthon, például a japán cseresznye, ami kicsit később virágzik, és sokkal dúsabb virága van. Na, itt be is fejeztem, mert nem értek hozzá.
A tavasz örömére (és a felgyülemlett stressz miatt) megszállt a kirándulhatnék és a rousseau-i természetbe visszavágyó lélek, ezért Jinhae-n kívül egy másik kisvárosba is ellátogattam, Kjongdzsuba, ide már a lengyel barátosnémmal.
Kjongdzsu "Korea esztergomja" ugyanis ez volt a régi főváros: a Silla királyság idején, Kr.e.57- Kr.u. 935-ig. Sajnos a történelem viharos korszakai sok emléket porrá zúztak és eltemettek, de még így is egy élő múzeum a város, tradicionális házakkal, palota-maradványokkal, csillagvizsgálóval, síremlékekkel...
Mivel rengeteg látnivaló volt, két napra mentünk, és a legfontosabb/legszebb részeket néztük meg. (És még így is lesz "Gyeongju part 2", vissza kell még menni, mert nem láttam mindent.)
Időrendben haladva érkezés után rögtön az egyik leghíresebb buddhista templomot, a Bulgugszát néztük meg, majd a Szokkuramot, ami a matematikai pontossággal megtervezettségéről híres, ugyanis a felkelő nap sugara elvileg pont Buddha harmadik szemére világít. Mindkettő a várostól távolabb, a hegyen van fenn, ezért külön busszal/taxival lehet felmenni. Minket felvett egy kedves taxis, és elmondhatom, hogy az egyik legbeszédesebb taxissal találkoztam életemben. Elkezdte mesélni a templom történetét, amiből be kell vallanom, hogy nem sok mindent értettem meg, pedig nem volt durva tájszólása... De hát, van még hova fejlődni, na.
Egyébként az egész városban mindenhol nagyon kedvesek voltak az emberek. Oké, néha az idősebbek ijesztően nagyon segíteni akartak, de ezt leszámítva, sokkal barátságosabb volt mindenki, mint Puszanban.
Íme a Szokkuram, a képet gugliztam, mert nem lehetett benn fotózni, és sajnos nem is jött volna ki rajta semmi, mert a valóságban csak egy üvegfalon keresztül lehet megcsodálni a helyet. :(
És akkor a Bulguksza (불국사): amit egyébként a 6. században építettek Bophung király idején:
Buddhizmus szempontjából egyébként azért is fontos Kjongdzsu, mert a Silla királyság ideje alatt lett államvallás (Bophung király keze által, ha nem tévedek). A buddhista emlékeken kívül itt található még például Ázsia legrégebbi csillagvizsgálója, a Csomszongde , (7. századbeli) ami sajnos megsérült a földrengés során. De vannak itt királyi sírok (amik hatalmas zöld dombok, és nem teletabik laknak benne!) , itt található az Anapdzsi és a Woldzsi-tó, ami a néhai palota részei, a Gjocshon hagyományos falu, egy egész kis negyed hanok házakkal - és ezen kívül még sok más dolog, ami a két napba nem fért bele.
A "Csomszongde" csillagvizsgáló (첨성대) amit sajnos a földrengés óta így tartanak, nem tudom meddig.
Anapdzsi (안압지)
Sírdombok
Gjocshon-falu (교촌 마을)
A "hagyományos falu" talán Hollokóhöz hasonlóan, hemzseg a turistáknak szentelt szolgáltatásoktól (hazugság, ehhez képest Hollókő meghitt nyugalom!) van itt minden, kávézó, étterem, fagyizó, hagyományos kulturális programok, workshop, boltok, s ami szem-szájnak (pénztárcának) ingere. Lehet hanbokot bérelni és fotózkodni benne, rengeteg koreai járta be a falut a hagyományos ruhákba öltözve, így még eredetibbnek tűnt az egész.
(keresd a hibát! ;)
Se a kép készülése előtt, se utána nem tudjuk pontosan kik ők, de kedves helybéliek voltak, akik fotózkodni akartak velünk, mi pedig természetesen szívesen pózoltunk :D
Ezen kívül ellátogattunk még a kjongdzsui nemzeti múzeumba, ami tele volt mindenféle leletekkel, a neolitkortól kezdődően, de főleg a három királyság időszakára fókuszálva. Szóval láttunk sok lótuszmintát, övcsatot, edényeket, aranykoronákat, stb... Tényleg nagyon szép volt, de eszméletlen hosszú :D. De ingyenes a belépés, úgyhogy abszolút megéri!
Tudom, talán túl sok a kép, de muszáj elárasztanom az oldalt még egy pár darabbal, mert gyönyörű idő volt és a tavasz legszebb időszakában jártunk ott. Van egy hatalmas park a városban, ahol sárkányt eregettek, s a repceföldtől a búzavirágokon át az azáleabokrokig mindenféle virág virágzott, és persze a fél város és a turisták csak azért jöttek ide, hogy szép képeket csináljanak a mezőn. (Ja meg Koreában a repcét nem az olaj miatt ültetik, hanem azért, hogy mindenki a rétbe gázolva fotózkodjon. Ja ettől függetlenül lehet, hogy olajat is nyernek, ki tudja :P )
Szóval íme a maradék, néhány pillanatkép, ömlesztve.
(sillai vécék)
