Jeju szigete alighanem minden Korea-fannak ott szerepel valahol a bakancslistájában, annyira híres és egzotikus, és Korea egyik ikonikus jelképe. Persze én is felírtam magamnak, de valahogy nem is terveztem, hogy a mostani téli szünetben ide eljutnék. Aztán osztottam szoroztam, felvetettem az ötletet, és végül mivel akadt egy magyar útitársam, belevágtam. Lucával egy hétre nyakunkba vettük Csedzsut, és felfedeztünk amit csak lehetett, amennyit bírtunk erővel.
Nagyvilági életet élve kocsit béreltünk - Luca ötlete volt, aki remekül vezetett végig a négy évszaknyi időjárást felölelő kalandos csedzsui utakon - a szigetet ugyanis leginkább kocsival ajánlott felfedezni, így nem kell a távolsági buszokhoz igazodni, és olyan helyekre is eljuthatunk, ahova még busz se visz (főleg ha van egy csedzsui GPS a kocsiban, ami gondoskodik erről :) ). Hat éjszakára terveztünk, szállást pedig a sziget különböző pontjain foglaltunk, attól függően, hol és mit akartunk megnézni. Az egész utazás elég spontán született, mert a repülőjegyet is csak egy héttel előtte vettük, a szállást az utolsó pillanatokban foglaltuk, de mivel szezonon kívül voltunk, mindenhol volt hely bőven. (és ezért árban is barátságos volt)
Kíváncsi voltam, hogy a zimankós tél ellenére milyen lesz az időjárás Korea legdélebbre eső szigetén, és hát meg is lepett pár dologgal... Az év minden évszakából kaptunk egy kicsit, egy-egy napra jutott eső, hó, köd, pára, meleg szellő, tavaszi virágillat, stb. No de nem szaladok előre, leírok mindent szépen időrendben. :)
Lucát amúgy az Eltéről ismerem, a "sunbae"-m (azaz felsőbbéves) volt, és most is az, ugyanis ő 2015-ben jött ki ugyanezzel az ösztöndíjjal, és most Szöulban tanul. Így ő Szöulból repült, és Puszanból, és Jeju City repterén találkoztunk. Minden órában indulnak belföldi járatok mindkét városból, sőt talán sűrűbben is, és teli vannak a gépek. Elméletben totál pontosan ugyanakkor landoltunk volna, így még várni sem kellett volna egymásra, ha a puszani reptéren én nem indulok 30 perces késéssel (mert átraktak egy másik kapuhoz ahol az előttünk levő gép indulását meg kellett várni, nem lényeges). De végül sikeresen megtaláltuk egymást a kijáratnál és elindultunk az autókölcsönzőhöz. Felvettük a kocsit, aztán irány a hotel, ami két kilométerre volt a kölcsönzőtől. Olcsó szállás de abszolút megfelelő, kényelmes volt, csak javasolni tudom. :) Kifújtuk magunkat, egy gyors kupaktanáccsal eldöntöttük, mikor milyen irányba fogunk menni és hova érdemes szállást foglalni, és foglaltunk is a többi éjszakára. Ezután kicsit sétáltunk a környékbeli utcákon, vacsorát keresve, találtunk is egy sütögetős helyet, ahol a híres-neves csedzsui fekete sertéshúst árulták, ami Koreában kb. olyan, mint nálunk a mangalica. Amúgy a malac a fekete, nem a hús :D, eszméletlen ízletes, a zsírja meg olyan kicsit mint a mangalicáé. Szóval jól teletömtük magunkat, aztán levezettük a maradék energiánkat egy karaokeban , ahol egy órára fizettünk de a néni 40 perc bónuszt adott nekünk, hogy végül már imádkoztunk, hogy ne adjon többet, mert semmi hangunk nem maradt.
Városkép :) Tiszta, barátságos, ezerszer jobb a levegő, mint Puszanban.
A szállásról is szép kilátásunk volt, egy park terült el előttünk, elláttunk egészen a Halla-hegy (Halla-san;한라산) lábáig.
Másnap reggel nyeregbe szálltunk, azazhogy az általunk "uri nampjon"-nak (vagyis "férjünk"nek) keresztelt autóba beszálltunk és nyakunkba vettük a Hallát. Melinda gyermeteg lelke felujjongott, hogy a hegyen hó van, hiszen Busanban ezt teljesen nélkülözni kellett. És nem csakhogy havas volt a táj, hanem olyan extrém és egzotikus növények voltak az erdőben, hogy lehidaltam tőlük, elvégre mikor lát az ember szubtrópusi aljnövényzetet és havat egyszerre, egy helyen?!
A mindenhol hősiesen keresztüljutó uri nampjon (우리 남편)
Maga a sziget az 1950 méteres Hallasannal egy pajzsvulkán, mely úgy keletkezett, hogy a vulkán a tenger mélyéről kitört, és a rengeteg láva szigetté emelkedve megszilárdult. Ezért van hát, hogy mindent lávakőzet alkot, a tengerparton fekete homok van, és az utcákon is bazalt meg tufakőzetekkel fedik a közterületeket. Utoljára 5000 éve volt aktív tevékenysége, ezért még az aktív vulkánok közé sorolják. Vannak koreai feljegyzések 500 évvel ezelőttről is, és több koreai forrás is (Lucával utána néztünk) azt mondja, akármikor újra felébredhet. Izgi :D
Reggel gyönyörű napos időben indultunk útnak, és egészen addig nem is volt probléma, míg olyan ezer méter körüli magasságokba értünk... Elkezdett felhősödni, és mint valami feszült hangulatú katasztrófa filmben, jött a felhő és a köd, és fokozatosan mindent belepett... Mikor megálltunk a pihenőben, még lekaptuk a hegy csúcsát, de 10 perccel később már csak a homályos felhőket néztük.
A tanösvényen és a bazaltkövek felett átvándorolt a köd, a korláton körbe mindenhol varjak tanyáztak, félelem nélkül néztek farkasszemet az arra tévedő emberi lényekkel - fagyott és homályos volt minden, vészjóslóan csendes.
De szívós magyar vérünk tovább hajtott, s egészen 1200 méteres magasságig felmerészkedtünk - de józan eszünk megálljt parancsolt, miután a jeges utakon autóval is életveszély volt közlekedni - egy sávban lehetett csak közlekedni, néhol még ott is alig, és a túraútvonalat pedig olyan vastag hó borította, amilyet még otthon sem tapasztaltam jópár éve. Voltak túrázó koreaiak, de mind rutinosan, szöges talppal és túrafelszereléssel vágtak neki. Hát mi nem erre készültünk, de így is kivettük a részünket és tettünk egy kis sétát 1200 méteren.
A hegy másik oldalán ereszkedtünk le, hogy meghódítsuk Csedzsu másik városát, Seogwipo-t (ejtsd: szogipo). Amint átléptük a hóhatárt, sokkal langyosabb szellő csapott meg, barátságosan fénylett a tenger a távolban, és pazar kilátás tárult elénk a hajtűkanyarban.
És innentől búcsút mondtunk a télnek, az idő melegebb volt, mint a pálmafás Jeju cityben, az út mellett a dombokon hatalmas narancs- és mandarinfa-ültetvények terültek el, hogy a pálma- és kaméliafákról már ne is beszéljek...
Nem utolsó sorban ez egy bakancslistás pontom volt, úgyhogy a boldogságom tényleg teljes volt.
A turistakönyvek és honlapok nem szólnak arról, miket találhatunk a sötét bazaltorgonákon kívül ezen a partszakaszon, így én bemutatnám röviden: helyiek által árult tengeri uborkát és tengeri ananászt, csigát és kagylót, polipféléket, egyéb tengeri undormányokat melyeknek a nevét sem tudom. Nyersen, jó étvággyal ajánlott a fogyasztásuk :):)
A Jusangjeolli környékén rengeteg luxusszálloda és gyönyörű park is van, ahol fellelhető például a sziget jelképévé vált harubang is, vagyis ezek az ember alakú kőszobrok. Az eredetük a történelem zűrös bugyraiba vész, de általában házak, épületek bejáratához tették őket, és őrzőként szolgáltak.
(ez is egy szálloda és étterem-féleség volt)
Este még ettünk egy jó nagyot és felfedeztük a város helyi piacát, ami abban különbözött a más koreai piacoktól, hogy tömve volt mandarinnal és frissen facsart mandarin lével, meg is kóstoltam, életem legfinomabb dzsúza volt!
(Seogwipo-i utcakép, háttérben a Hallasan csúcsával)
Másnap a forgatókönyvünk egy vízezésről, egy kis szigetről, egy teaföldről és egy parkról szólt - ez utóbbi spontán ötlet volt, eredetileg nem szerepelt, de mivel rengeteg időnk maradt még, beletettük. A Chenjiyeon nevezetű vízezéshez vándoroltunk el, ami egy álomszerűen gyönyörű parkos területen van - tavaszias idő, nyíló virágok, szubtrópusi növények, indák, és csobogó víz alkották a környezetet, az egész maga volt a megtestesült harmónia.
Második pontunk az a sziget volt, melyre egy gyalogos híd vezetett - a szigetet kiépített ösvényen lehetett körbesétálni, és közben gyönyörködni a tengerpartban. Nem is mondanék róluk többet, jöjjenek a képek:
Kilátás a hídról:
Végül rögtönöztünk egy Dokkaebi fotózást magunknak, csak mert a tengerparti betonmóló megadta a hangulatot. Háttérinfóként tudni kell, hogy ez volt a legutóbbi ominózus koreai sorozat, ami hatalmas népszerűségnek örvendett - az eredeti kultikus forgatási helyszínre rajongók százai vándoroltak el, csak hogy láthassák és képet csináljanak. És habár mi Lucával nem rajongunk a soriért, sem a kultuszért, sőt nem is láttuk végig, a felhajtás annyira az agyunkra ment, hogy elhülyéskedjünk :D
(Tényleg elnézésüket kérjük az összes Goblin-rajongónak. Remélem senki lelkébe nem gázoltunk bele az eredeti képet meghamisító csedzsui helyszínünkkel, mi csupán kijátszottuk a helyet.)
De volt ott még két kisgyerek akik teljesen ártatlanul gázoltak bele a forgatásunkba, nagyon cukik voltak:
Végül, mivel még nem voltunk elég fáradtak és az időnk gyönyörű volt, ellátogattunk egy parkba, ahol régi csedzsui stílusú házakat is lehetett látni, csedzsui állatokat, rovarkiállítást, barackfavirágzást, kaméliafákat... Szóval egy kisebb földi paradicsomba értünk - az egyedüli hátránya a borsos árú belépő volt, amihez képest azért nem nyújtott akkora élményt, de még így sem bántam meg, hogy ide eljöttünk.
Ennyi programot most sem értem, hogyan sűrítettünk bele ebbe az egy napba, mert hogy minden helyszín távolabb volt, autóval mentünk mindenhova és addig időztünk el, ameddig jól esett. Hullafáradtak voltunk, de másnapra kicsit pihentetőbb programot találtunk ki. Viszont mivel már így is maratoni hosszúságúra sikeredett ez a bejegyzés, a továbbiakat később mesélem el. :)
